2001, szeptember 16, Budapest

Reggel 4:15-kor, zuhogó esõben érkeztünk ki Ferihegy 2-re és a tömeg a szeptember 11. -ikei amerikai terrortámadás következményeként nem juthatott be a reptér területére. A szigorított biztonsági intézkedések miatt csak érvényes jeggyel rendelkezõ utasokat engedtek be. Engem tüzetesen átvizsgáltak már a bejáratnál is és mindezt a román útlevelemnek köszönhetem. 7 óra 00-kor indult a gépünk Aqaba-ba. A Boeing 737-400-as Malév charter 149 magyar turistát szállított a Vörös tenger partjára. A repülés három és fél óra hosszat tartott, és utunk során átrepültünk a romániai Déva felett, majd Bukarest mellett déli irányba fordulva érintettük Szófia légterét. Elhagyva Európát átrepültünk a Márvány tenger felett, majd Isztambulnál ismét irányt váltva Antalya felé repültünk. A Földközi tenger után elértük Afrika légterét, áthaladtunk Alexandria fölött. A repülõgépbõl szépen látszott a Nílus és állítólag az egyiptomi piramisok is látszottak, de az ablak mellett tapasztalható tömegnyomor miatt én lemaradtam a látványról. Helyi idõ szerint 11:00-kor megérkeztünk Aqaba-ba, a vörös kõsivatag peremén lévõ városkába. Az ég felhõtlen volt, és a hõmérséklet elég magas. A vámkezelésen hamar túlestünk, tulajdonképpen nem is volt vámkezelés, csak egy tiszt összeszedte az útleveleket. Az enyém persze itt is kilógott a sorból, a tiszt hangosan így kiáltott fel: " Ááá, Romania!". Erre én tehetetlenül vonogattam a vállam, jelezvén: "Tehetek én róla?!". Buszokkal szállítottak a Golden Tulip szállodába, amely az elkövetkezendõ bõ egy héten keresztül otthonunk volt. A szállodába való megérkezésünkkor egy fekete boy forró hibiszkusz teát osztogatott. Nagyon ízletes és üdítõ volt. Délután lementünk a Radisson SAS szálloda strandjára, ahol élveztük a napsütés és a tengerpart örömeit. Este elmentünk a közeli bazárba, ahol összebarátkoztunk két helybéli fûszerkereskedõvel, akik érkezésünkkor forró hibiszkusz teával fogattak. A bazárban megszokott dolog, hogy a turistákat behívják az üzletekbe egy teára és ezt nem illik visszautasítani.

2001, szeptember 17, Aqaba

Betartva a turisztikai aranyszabályt a szervezõk a második napra nem terveztek fakultatív programokat, így ismerkedhettünk útitársainkkal. Reggel kihasználtuk a szálloda hatodik emeletén levõ medence adta lehetõségeket. Délben szintén strandoltunk.

2001, szeptember 18, Aqaba

Reggel korán indultunk a Halott Városként is emlegetett Petrába. Aqaba-tól kb. kétórányi autóútra található. Útközben megálltunk a Wadi Mousa-ban található Mózes forrásnál. Petrában is innen vezették be a vizet. A bibliai történet szerint Mózes ezen a helyen fakasztott vizet a sziklából. A helyiek mágikus erõt tulajdonítanak a forrás vizének. Keleti irányba látszott a távolban levõ hegy, amelyen Mózes testvérének, Áronnak a sírja található. Tovább indultunk és elértük a Petrai rezervátum bejáratát. Innen a bátrabbak lóháton mehettek tovább a kanyon, Siq, bejáratáig. Én a gyaloglás mellett voksoltam, és így nem maradtam le az idegenvezetõ által tartott kis elõadásokról.

Elõször négyszögletes tornyokat láttunk, amelyek állítólag õrtoronyként szolgáltak, majd egy gazdag ember sírját pillantottuk meg. A kanyon bejáratánál még látható a rómaiak által épített boltív maradványa, amely a középkorban omlott le egy földrengés következtében. A nabateusok fõvárosaként emlegetett Petra fontos állomást jelentett az ókori közel-keleti kereskedelmi útvonalak mentén. Elsõ emlékei Krisztus elõtti második századból valók. Hanyatlását a szíriai Palmyra városának köszönheti, amely megszerezte Petra kereskedelmi kapcsolatait és kiiktatta a várost a kereskedelmi útvonalakból. A kanyonban megtalálható a nabateusok fõ istenének, Dushara-nak a szobra. Az egész völgy homokkõbõl épül fel, és a benne található ásványi anyagok különbözõ színekkel díszítik. A vörös szín a vasnak tulajdonítható, a fekete a magnéziumnak, a sárga a kénnek, a zöld a réznek, és a fehér az agyagnak. Az idegenvezetõnk megemlítette, hogy itt forgatták az Indiana Jones címû film egyik epizódját.

A kanyon végéhez közeledve megpillantottuk a délelõtti napsütésben szikrázó, vörös épületet, a Kincstárt, ami Petra legismertebb épülete. Vonalaiban megtalálhatók a görög építészet stílusjegyei. Állítólag eredetileg stukkódíszítések burkolták, és az idõk folyamán ezek lekoptak, és a mészkõ vörös színûvé vált. A továbbiakban megtekintettük a világ egyetlen sziklába vájt színházát, amelyet a rómaiak építettek az eredetileg nekropolisznak készült Petrában. Egy kis kitérõt tettem a királyi síroknál, és megcsodáltam a törvényszék hatalmas épületét. Tovább haladva elértük a város fõkapuját, és megpillantottuk a város legnagyobb templomának maradványait, amit a nabateusok után rómaiak és a bizánciak szentélyként.

Vállalkozó kedvû útitársaim kíséretében elindultam fel a monostorhoz. Ide több mint ezer lépcsõ vezet. Az út megéri a fáradtságot, a fent fogadó látvány lenyûgözõ. Az itt található épület nagyon hasonlít a kincstár épületéhez, és állítólag ez volt az igazi kincstár. Visszaúton megálltunk egy kietlen völgy bejáratánál, és ideiglenes idegenvezetõnk, Hani, elmondta, hogy itt forgatták a Majmok Bolygója, a Vörös Bolygó és más filmek különbözõ jeleneteit.

2001, szeptember 19-20, Aqaba

E két napot pihenéssel töltöttük, sokat fürödtünk, bazároztunk.

2001, szeptember 21, Aqaba

Délelõtt indultunk az egyiptomi Fáraó szigetre. Kis hajónk, Simbad, 21 méter hosszú volt, és harminc  csomó volt a végsebessége. A Fáraó szigeten egy újjáépített keresztes lovagvár található, ami nagyon újszerûnek tûnt, ugyanis odaérkezésünk elõtt két nappal fejezték be. Kis kitérõnk után lehorgonyoztunk a sziget közelében és vidáman úszkáltunk a 25 fokos türkiz zöld vízben. A hajóról kovásztalan kenyeret kezdtek a vízbe dobálni, mire tömérdek szubtrópusi hal sereglett a hajó közelébe. Kíváncsiságukat osztotta egy barracuda is, aki szerencsére magányosan érkezett, és egyáltalán nem volt éhes. Az ebéd után egy kis táncmulatságot tartottunk, majd hazaindultunk. Visszautunk során egy delfin csapattal találkoztunk, és egyesek repülõ halakat is láttak, vagy látni véltek. Este az utazási iroda alkalmazottai egy kis bulit szerveztek, amelyen sajnos csak kevesen jelentek meg (csak kb. 8-an voltunk). Itt tanultam meg a jordán nemzeti táncot, a chobit, táncolni. Utóbb kiderült, hogy nagy hasznát vettem e gyakorlatnak másnap.

2001, szeptember 22, Aqaba

Délelõtt utoljára kimentünk a bazárba és jóllaktunk hibiszkusz és gyömbér teával. Délután elmentünk a híres sivatagi túrára Wadi Rum-ba. Útközben megálltunk a Bölcsesség Hét Pillére nevû sziklaalakzatnál, amelyet T.E. „arábiai” Lawrence, angol régész nevezett el. A következõ állomás az arábiai Lawrence forrás volt. Majd megálltunk egy helyen, ahonnan egy érdekes, piramis alakú szikla látszott. A helyeik szerint errõl mintázták az egyiptomi piramisokat. Folytattuk utunkat és megálltunk egy Siq-nek nevezett hasadéknál, ahol több ezer éves szikla rajzokat mutattak nekünk. Utána megálltunk egy helyen és megcsodáltuk a sivatagi naplementét. Hazafele buszoztunk, amikor letértünk a fõ útról és már-már azt hittük, hogy eltévedtünk. Leszálltunk a buszról és „belecsöppentünk” egy beduin ünnepségbe. Megkóstoltuk a híres arak pálinkát, aminek az íze emlékeztet az ouzo-éra. Beduin vacsora következett és természetesen cus-cus is volt. Vacsora után chobit táncoltunk és megtekintettük a meghívott hastáncos nõ elõadását.

2001, szeptember 23, Aqaba

Reggeli után elszámolás, búcsúzkodás és iránya a reptér. Az érkezésnél szigorúbb biztonsági intézkedések közepette bejutottunk a váróba. Helyi idõ szerint 12:30-kor indultunk vissza Budapestre. Utunk során átrepültünk Rodosz szigete felett, és a levegõbõl láthattam az Olimposzt, valamint Belgrádot. Vissza érkeztünk a nyirkos, esõs, hideg Budapestre.

Ez úton szeretnék köszönetet mondani Schmidt Gábornak, aki biztosította számomra a jordániai utat és fedezte ott tartózkodásom költségét